Mucsi község neve a hagyomány szerint személyi eredetű, a múlt századig Mutsi írásmóddal szerepel több helyen. Mucsi Tolna-megye déli részén, egy dombokkal körülölelt völgyben fekszik. Két út vezet a faluba, az egyik Hőgyész-Dúzs között indul, a másik Závod-Tevel között.
A községhez tartozó terület már az őskorban is lakott volt, a „lengyeli-kultúra” egyik központja volt. Az első írásos megjelenése csak 1403-ból származik Mulsche alakban.
Az 1720-as összeírás már három német nevet említ a magyar és szláv nevek mellett. Bizonyosan ebben az időszakban kezdődött el Hessen tartományból, Fulda környékéről a német ajkú családok betelepülése. 1745-ben már 125 házaspár élt Mucsiban, 717 lélekkel. Ezek közül 217 volt a kiskorú gyermek. A Mucsiba települt német ajkú családok elsősorban földművelésből éltek, híresek voltak a falu környéki szőlőültetvények, a zamatos borok.
A XX. Század történelmi viharjai, háborúi Mucsit is érzékenyen érintették. A családok többsége elszegényedett, a 20-as, 30-as években sokan választották a kivándorlást a jobb megélhetés reményében.
A korábban szinte színtiszta német községből az 1946-os kitelepítés miatt a lakosság 95%-át Németországba száműzték, helyükre az ország minden részéről érkeztek telepesek. A német nyelv helyét a magyar vette át. Egy dokumentum szerint a kitelepítést követő néhány évben a hajdani 2.300 lakosú községben 42.000 ember fordult meg az üresen maradt sváb házakban. Jellemző volt a szűk, hosszú udvar, s a ház mögötti gyümölcsöskert, amelyben főleg szilvafákat ültettek. A lakóházhoz istálló, ól, pajta, a módosabbaknál présház is tartozott.
