Mucsi község neve a hagyomány szerint személynévi eredetű; a múlt századig több helyen Mutsi írásmóddal szerepelt. A település Tolna vármegye déli részén, dombokkal körülölelt völgyben fekszik.
Két út vezet a faluba: az egyik Hőgyész és Dúzs között indul, a másik Závod és Tevel között. A községhez tartozó terület már az őskorban is lakott volt, a „lengyeli kultúra” egyik központjaként tartják számon. Első írásos említése 1403-ból származik, Mulsche alakban.
Az 1720-as összeírás már három német nevet is említ a magyar és szláv nevek mellett. Bizonyosan ebben az időszakban kezdődött meg a német ajkú családok betelepülése Hessen tartományból, Fulda környékéről. 1745-ben már 125 házaspár élt Mucsiban, összesen 717 lélekkel, közülük 217 volt kiskorú gyermek. A Mucsiba települt német ajkú családok elsősorban földművelésből éltek.
Híresek voltak a falu környéki szőlőültetvények és a zamatos borok. A 20. század történelmi viharai és háborúi Mucsit is érzékenyen érintették. A családok többsége elszegényedett, a 20-as és 30-as években sokan választották a kivándorlást a jobb megélhetés reményében. A korábban szinte teljesen német lakosságú községből az 1946-os kitelepítés során a lakosság mintegy 95%-át Németországba száműzték. Helyükre az ország különböző részeiről érkeztek telepesek, és a német nyelv helyét fokozatosan a magyar vette át.
Egy dokumentum szerint a kitelepítést követő néhány évben a hajdani 2 300 lakosú községben mintegy 42 000 ember fordult meg az üresen maradt sváb házakban.

Bleser Kornél emeltette szobor
A Dózsa György utca déli részén áll a kőből faragott kisfiú szobra, amelyet a mucsiról Amerikába települt Bleser Kornél emlékére emeltek 2007-ben. Talapzatán ez olvasható: „Otthonomból elűzetve kerültem én idegenbe de a honvágy hazahozott most már itthon nyugodhatok.”


